Tisztelt Kollégák, Kedves Érdeklődők!

I. Az idei Komplex Rajzverseny kiírása elérhető itt.

II. Kapcsolódó tartalmak (hátterek)
„Új Képkorszak – Összetett mondatok”

• Definíció
  „Két vagy több mondategység összekapcsolásával keletkezik az összetett (többszörösen összetett) mondat. Az ilyen: ponttal, kérdőjellel, felkiáltójellel lezárt szerkezetet mondategésznek nevezzük. A mondategységek közötti viszony alapján beszélünk alá- és mellérendelő összetett mondatokról.A mondategység (…) meghatározásából következően külön tagmondatnak tekintjük a megszólításokból, indulatszókból álló tagolatlan mondatot is. Ezek nem épülnek be szervesen (…) a tagmondatok (…) közé, hanem egyrészt a kommunikációs kapcsolat felvételére, másrészt a modalitás kifejezésére szolgálnak. (…)”[1]
  
• Képek, mint tagmondatok (1.)
  Egy-egy feldolgozásra felajánlott műtárgy önálló (azaz sajátos tartalommal és narratívával megalkotott) tagmondatként értelmezendő. Minden műtárgynak megvan a maga tartalmi leírója, ha úgy tetszik, rövid scriptje – ami (hermeneutikai értelemben) a kép üzenetének megfejtését segíti. Egy képről beszélni, vagy mondanivalójának felfedezését, visszakódolását elvégezni – esetleg önálló véleményformálást megalkotni – nem teljesen ugyanazt az alkotói- vagy olvasói/alkotói habitust feltételezi.
  
• Képek, mint tagmondatok (2.) – Szellemiség és/vagy kitekintés:
  Szinte matuzsálemi kort megérve, százkét éves korában hunyt el Hans-Georg Gadamer, a német filozófia doyenje, a XX. század második felének egyik legjelentősebb gondolkodója. Gadamer a hermeneutika, a megértés és értelmezés ősi tudományának megújítója volt, munkássága alapvetően[2] megváltoztatta a művészetekhez és a műalkotásokhoz való viszonyunkat. A hermeneutika a műalkotások megértésének és értelmezésének elméletét és gyakorlatát jelenti. A modern hermeneutika újszerűsége és jelentősége abban rejlik, hogy az alkotási folyamat három komponense: az alkotó, a mű és abefogadóközül ez utóbbira helyezi a hangsúlyt, tehát nem a mű szerzőjét és nem is magát a műalkotást, hanem a mű olvasóját, nézőjét vagy hallgatóját állítja vizsgálódásának középpontjába. Ez korántsem magától értetődő dolog, hiszen egészen a XIX. század végéig úgy tartották, hogy a művet kizárólag az alkotó hozza létre, jelentését és mondanivalóját is ő határozza meg, a művel kapcsolatban tehát az eredeti szerzői szándék a döntő tényező. A gadameri hermeneutika és az erre épülő recepcióesztétika a XX. század második felében tovább megy: a befogadót is bevonja a műalkotásba. Gadamer azt mondja, hogy a műnem késztermék, inkább valami lezáratlan és befejezetlen dolog. A mű nem létezhet a befogadó nélkül, aki maga alkotja meg a mű jelentését. Tehát olvasóként, nézőként vagy hallgatóként a befogadó is ott van a műben, ő is része a műalkotásnak.
  A mű megértése, értelmezése és elemzése során tehát beszélgetés, párbeszéd folyik az alkotó, a mű és a befogadó között. Gadamer ezt úgy fogalmazza meg, hogy a mű jelentése, mondanivalója „nem az, amit a szerző, az alkotó eredetileg mondott, hanem az, amit akkor mondott volna, ha én lettem volna a beszélgetőpartnere”. A közhiedelemmel ellentétben a műalkotás tehát nem válaszokat ad, hanem kérdéseket vet föl. Mindezekből az következik, hogy a műalkotásoknak nemcsak egyfajta értelmezése létezik, hanem minden mű többféleképpen is értelmezhető, azaz a műértelmezés során nincs királyi út, a műveknek nincs örök, nagykönyvben rögzített értelmezése: egy műalkotás minden korban és minden ember számára mást és mást jelent.
  
• Nevezési (parafrázis) feladat (mindhárom kategória, azonos kondíciók)
  Adott két (művészettörténeti stílusirányzatban akár/is eltérő) műtárgy. Mindkettő egy-egy tagmondatként értelmezendő. A feladat az, hogy ezen a tagmondatok alapján, értelmezésükkel és felhasználásukkal hozzanak létre egy olyan új képi jelentés-tartalmat, mely a kiírás szellemiségével összhangban áll. Értelemszerűen nem a két műtárgy összemontírozását várjuk, hanem egy olyanfajta önálló vélemény/meglátás vizuális megjelenítését, mely mindkét kép tartalmi valóságát/narratíváját/textusát tovább-gondolva egy újszerű alkotói minőséget hoz létre.

A forrás-képek a LUMU honlapján elérhetők. Minden (nevezési) munka – a kiállíthatóság érdekében – azonos méret-kondíciókkal adandó be: 35×50 cm, a technikai megkötések alább.

• Kondíciók (nevezési munkák, parafrázis)
  Méret: 35×50 cm; anyag, technika: papír, vegyes technika[3]

III. Nevezési (pályázati) parafrázisok forráskép-párjai: „Új Képkorszak – Összetett mondatok”

I. kategória
1. korcsoport:   1 és 2 képek
2. korcsoport:   3 és 4 képek
3. korcsoport:   5 és 6 képek
4. korcsoport:   7 és 8 képek

II. kategória
5. korcsoport:   1 és 3 képek
6. korcsoport:   5 és 7 képek

III. kategória
1. korcsoport:   1 és 8 képek
2. korcsoport:   2 és 7 képek
3. korcsoport:   3 és 6 képek
4. korcsoport:   4 és 5 képek

[1] A magyar nyelv könyve, hatodik kiadás; főszerkesztő: A. Jászó Anna, Trezor Kiadó, Budapest, 2001.; 319. oldal

[2] ld: alkotó-befogadó attitűd fogalmának megjelenése az első NAT-okban

[3] A nevezési parafrázis elkészítésénél mindenképp színes technika; tehát akvarell, tempera, olajpasztell, porpasztell, színes ceruza, filctoll, színes tinta, az alkotói szándéknak megfelelően. A kollázs, digitális kollázs (print, stb.) megoldás minden formája kizárt.